Ugrás a tartalomra

Tisztelt Gyászolók!
Tisztelt Hozzátartozók!
Kedves Irma!

Amikor megkértél, hogy röviden búcsúzzak el Nővéredtől, kedves Kollégánktól – bár rögtön mondtam, hogy természetesen –, Te mégis hozzátetted: „hiszen a tanítás volt az élete”.
Igen. Azt hiszem, ebben össze is lehet foglalni Olga – Minkó Olga tanárnő – életpályáját, hiszen nyugodtan nevezhetjük munkáját életpályának. Ő ugyanis annak a nagy tanár generációnak a tagja volt, amely igazi hivatástudattal végezte munkáját.
A legtermészetesebben fakadt ez személyiségéből, a szülői ház, majd – iskolánk egykori diákjaként – tanárai példájából. Mint ahogy az is természetes volt, hogy ezt a példát tovább kell adnia tanítványainak.
Olga első látásra talán egy kissé távolságtartónak tűnhetett. De aki jobban megismerte, az rájött, hogy csak azért, mert számára a kölcsönös tisztelet alapján végzett következetes, eredményes munka volt a legfontosabb. Aki ezt elfogadta, az egészen közel kerülhetett hozzá. Mikor fölhívtam a lányomat, akit ő is tanított, és közöltem vele a gyászhírt, első reakciója az volt: „szerettem”.
Biológia-kémia szakos egyetemi diplomája megszerzése után – rövid kitérővel – 1981-ben tért vissza Kiskunmajsára, és 2006-os nyugdíjba vonulásáig intézményünkben tanított. Diákgenerációk sorát készítette fel az érettségire, a továbbtanulásra. Napjainkban is három volt tanítványa tanít biológiát-kémiát iskolánkban.
Öt osztályt kísért osztályfőnökként az érettségiig, a ballagásig.
Mindig a tantestület egyik legnyugodtabb, legkiegyensúlyozottabb egyénisége volt. Mikor kezdő tanárként Majsára kerültem, többször bementem hozzá órát látogatni, mert őt nézve olyan egyszerűnek, egyértelműnek tűnt a tanítás. Vezetőként is szerettem vele beszélgetni. Sokszor kikértem a véleményét, mivel bölcs éleslátással – sokszor kellemes humorral – foglalt állást bármilyen kérdésben.
Ha – immár nyugdíjasként – kértük a segítségét, másnap már jött is tanítani.
Amikor legutoljára találkoztunk, hosszasan beszélgettünk; kikérdezett minden kollégáról és a diákokról. Végül hívtam, látogasson meg bennünket. Mosolyogva rám nézett és azt mondta: „Tudom, hogy már más világ van, sajnos rohannotok kell. Nem akarok zavarni.”

Most itt vagyunk, megállunk egy rövid időre – és Rád emlékezve búcsúzunk.

Kedves Olga! Köszönjük, hogy együtt dolgozhattunk, igazi munkatársak lehettünk!

Isten nyugosztaljon!