A 11. évfolyam Erdélyben járt

Hosszas előkészületek után elérkezett a nap, mikor elindulhattunk a régóta várt erdélyi évfolyamkirándulásra. A busztársasággal úgy egyeztettünk, hogy 2017. május 6-án, szombat hajnalban fél ötre érkeznek meg a kollégium mellé, így bepakolással és utolsó ellenőrzésekkel (létszám, személyi) együtt öt óra után kicsivel el is tudtunk indulni. Szerencse, hogy ellenőriztük az igazolványokat, mert egy tanulónál nem volt személyi, így anyukájának vissza kellett hoznia Kiskunmajsára a papírjait.

Indulás után egy darabig beszélgettünk, készültünk a a ránk váró izgalmakra, majd úrrá lett rajtunk az álmosság és többen aludtunk egy kicsit a határig. A határnál sajnos négy busz várakozott kilépésre előttünk, így kicsivel több, mint másfél órát kellett várnunk a határátlépésre. A túloldalon egy rövid szünet után elindultunk első célunk, Déva felé.

Dévára tíz óra körül érkeztünk, rövid szünet után felmentünk a várba felvonó segítségével. A látvány, ami fent fogadott bennünket, nagyon szép volt. Rövid nézelődés után körülbelül fél kettőre mindenki lejutott a buszhoz és indultunk tovább Vajda-Hunyad várához. Körülbelül félórás buszozás és egy rövid séta után beléphettünk a várba. Nagyon sok látogató volt. Barangolva nagyon sok érdekességet láthattunk a vár, valamint az ott élők életével, történelmével kapcsolatban. Körülbelül egy órás nézelődés után a busznál gyülekeztünk és indultunk tovább a szálláshoz. Egy megállót beiktatva kilenc óra után meg is érkeztünk a szállásra, ahol a szobák elfoglalása után nagyon finom vacsorát fogyaszthattunk el. Fél egykor takarodó volt, hogy mindenki ki tudja magát pihenni a következő napon ránk váró programokra.

Vasárnap reggel nyolc órakor ébresztővel, majd reggelivel kezdtük a napot. Kilenc óra körül egy rövid bevásárlás után elindultunk Parajdra. Itt a sóbánya mindenkinek nagy élmény volt, a friss levegő és a bánya hangulata sokakat lenyűgözött. Kifele a bányából sajnos nem fértünk fel egy buszra, így volt egy kis várakozás.

Parajdról a Medve tóhoz mentünk, ahol elfogyasztottuk ebédre az úti csomagjainkat, valamint nézelődtünk az árusoknál és a tó körül sétáltunk. Mikor mindenki visszaért, elindultunk Korondra, ahol sokan ajándékokat vettek, nézelődtek, alkudtak, pihentek.

Korondról Farkaslaka felé vettük az irányt, ahol Tamási Áron síremlékét néztük meg és indultunk is tovább Szejkefürdőre, ahol a 13 székelykaput és Orbán Balázs síremlékét láthattuk. Ezt követően a szállásra mentünk, ahol ismét finom vacsorával vártak bennünket. Az este során voltak, akik táncoltak, játszottak, kártyáztak, beszélgettek, majd hajnali egy órakor takarodót fújtunk, hogy a hétfői kemény túrázós nap előtt ki tudják pihenni magukat.

Hétfő reggel fél nyolckor ébresztettük a csapatot. Nyolc órakor megreggeliztünk, majd elindultunk a Pongrác tető felé. Sajnos felhős, ködös volt az idő, így nem volt az igazi a kilátás, de azért felmásztunk.

A Pongrác tető után a Gyilkos tó volt a következő úticélunk, ahol kisebb bonyodalmat okozott, hogy alig találtunk használható mosdót. Ezen probléma végül megoldódott és elindulhattunk a Kis-Cohardra. Felfelé egyszer rossz úton haladtunk kb. 20 percig, majd megtalálva a helyes utat, végül a többség feljutott a hegytetőre, ahol lélegzetelállító látvány fogadta őket. Közben azért egy – két alkalommal volt egy kis áztató eső is, de az idő tartotta magát és csak leérkezésünk után kezdett el nagyon esni. Így az ebéd utáni csónakázásról letettünk és elindultunk a Békás-szoroshoz.

Mire odaértünk szerencsére megint elállt az eső így a Pokol kapujától le tudtunk sétálni a Pokol tornácán. A látvány, a fölénk magasodó sziklafalak, a mellettünk csörgedező patak sokak számára felejthetetlen élményt jelentett.

Ezután visszamentünk a szállásra, ahol vacsora után egy meglepetéssel készültünk a csoportnak. Megkértük György Botond humoristát, hogy látogasson meg bennünket, és Ő elfogadta felkérésünket. Páran nehezen indultak meg a szobáikból, de később a nevető arcokat látva és megkérdezve őket, nem bánták meg, hogy egy közel másfél órás stand up-on részt vehettek. Az est hátralévő részében ismét a játéké, beszélgetésé volt a fő szerep, aminek egyórakor takarodó vetett véget.

A keddi program már Gyergyószentmiklósra koncentrált. Reggeli után egy rövid vásárlást beiktatva elindultunk a gyergyói helytörténeti múzeumba, ahol egy világháborús 3D fényképkiállítást, valamint egy nagyon szép kőzetgyűjteményt tekinthettünk meg. Sokan kinézték maguknak, hogy melyik kőzetet hoznák el, de sajnos nem lehetett.

A helytörténeti múzeumból az örmény katolikus templomba mentünk, ami nagyon szép és díszes volt. Történetéről a sekrestyés pár szóban beszélt is. Felhívta pár érdekességre a figyelmet, pl. arra, hogy a templomban az ördög is ábrázolva van egy szoborral. Ez nem sok templomra jellemző. Elmondta a templom körüli tizenöt állomásos stáció történetét is, ami számomra nagyon érdekes volt.

Ezt követően fél egyre visszamentünk a szállásra ebédelni és sietve indultunk is vissza a líceumba, ahol tizennégy órára vártak bennünket. Szívélyesen fogadtak minket, egy rövid előadást láthattunk az iskola múltjáról, jelenéről és szokásairól, majd megtekinthettük az iskolai múzeumot is.

Ezt követően két részre szakadt a csapat. Tanárnő vezetésével a pihenésre vágyók visszamentek a szállásra. A többiek velem maradtak a központban vásárolni, nézelődni. De fél hat körül mi is visszaértünk a szállásra.

Kis pihenés után már többen elkezdtek pakolni, mert másnap hajnalban indultunk haza. A vacsora elfogyasztása után meglepetésként felköszöntöttük három születésnaposunkat is, majd este tíz órakor takarodó volt, hogy mindenki tudjon egy keveset pihenni a három órai ébresztő előtt.

A szerdai hazaút többnyire utazással telt el. De nyolc óra után egy kicsivel azért mindenki megmozgathatta magát, mert átsétáltunk a Tordai hasadékon, ami szintén felejthetetlen élményt nyújtott sokak számára. A kirándulásunk délután öt órai Kiskunmajsára érkezéssel zárult.

Remélem, minden kiránduló élményekkel és emlékekkel gazdagodva érkezett haza erről az ötnapos kirándulásról. Nekem már többen mondták, hogy jövőre is menjünk oda osztálykirándulásra!