Tomori Pál életrajza

Tomori Pál (?, 1475 körül – Mohács, Baranya m. 1526. augusztus 29.) kalocsai érsek (1523-1526). Családja boszniai eredete vitatott, de tény, hogy a család IV. László királytól 1279-ben kapott Abaúj megyében birtokadományokat. Az egyik adományfalu, Tomor után nevezték a családot Tomorinak. Tomori Pál, valószínűleg, gondos nevelésben részesült, hiszen folyékonyan írt és olvasott latinul. Hajlama a katonai pálya felé vonzotta. A kor szokása szerint serdülő ifjúként a tekintélyes Bornemissza Jánoshoz szolgálatába állt, hogy a katonai mesterséget elsajátítsa. Később is Bornemissza familiárisaként tevékenykedett. Bornemissza mellett nemcsak a hadi mesterséget sajátította el, hanem a gazdasági és a pénzügyek intézésében is kellő jártasságra tett szert, amiért 1501-ben az erdélyi sóbányák kamarásává nevezték ki, és többször megbízták a szászok és a székelyek adójának behajtásával. A szászokkal jó viszonyt alakított ki, 1503-ban fegyverrel védte őket a rájuk támadó székelyek ellen. Később 1515-ben az erdélyi szászok és Eperjes városa között támadt viszályt szüntette meg mindkét fél megelégedésére. A székelyekkel való kapcsolata ellentmondásos volt. Több alkalommal került velük fegyveres összetűzésbe. A szászok elleni székely támadás visszaverése után három évvel, 1506-ban ismét szembekerült a székelyekkel. Az egyébként adómentes székelyeknek a trónörökös születésekor minden székely férfinak egy-egy ökröt kellett ajándékoznia (ökörsütés). II. Lajos születésekor a székelyek vonakodtak a kötelező ökör-ajándékot beszolgáltatni. A behajtást Tomorira bízták, aki fegyverrel kényszerítette a székelyeket az ökrök átadására. 1505-ben a koronára visszaszállt Fogaras várát II. Ulászló Bornemissza Jánosnak adományozta, aki Tomori Pált nevezte ki a vár kapitányának. Erdélyben nagy tekintéllyel rendelkező Tomori szolgáltatásait Szapolyai János erdélyi vajda is többször igénybe vette. Híre a királyi udvarba is eljutott. 1512 tavaszán diplomáciai küldetést bízott rá a király. A török portához küldte a törökökkel kötött fegyverszüneti szerződés körül támadt zavar elhárítására. Küldetése Bajazid szultán halála miatt nem járt teljes sikerrel, a király elégedett volt teljesítményével. 1514-ben a parasztháború leverésében jelentős szerepe volt. Bornemissza János először a Száleresi Ambrus vezette parasztsereg leverésével bízta meg, ami több kísérlet után a paraszthadak fegyverletételével ért véget. Utána Szapolyai János erdélyi vajda a Lőrinc pap által vezetett bihari paraszthadak ellen küldte. Egy évvel később nevezték ki a szintén királyi munkácsi vár várnagyának és az erdélyi kamarák ispánjának. Korabeli források szerint részt vett az országgyűléseken is, nem tárgyaló küldöttként, hanem inkább a rend fenntartójaként. Az 1519-es országgyűlésen, amelynek fő feladata volt a nádorválasztás, a köznemesség Szapolyai Jánost szerette volna megválasztani. A fegyveres köznemesek átvonultak Budára, hogy így adjanak nyomatékot kívánságuknak. A vár kapitánya, Bornemissza János Tomorira bízta a vár védelmét, aki a nemesek közé lövetett és megrohanta őket. A kemény fellépés hatására a köznemesek meghátráltak, az országgyűlés Báthory Istvánt választotta nádornak. Az állami szolgálat nemcsak az előmenetel szempontjából, hanem pénzügyileg is hasznos volt Tomori számára. A közel húsz év alatt, melyet királyi szolgálatban töltött, tekintélyes vagyont gyűjtött. Részben rokonaitól, részben más birtokosoktól tekintélyes nagyságú birtokokat vásárolt, királyi birtokadományokat is kapott, 1517-ben II. Lajostól, két unokatestvérével együtt pallosjogot is kapott. Házassági törekvései nem jártak sikerrel. Két alkalommal szándékozott megházasodni, először Putnoki Sárát, majd egy jómódú özvegyasszonyt jegyzett el, de mindkét menyasszonya az esküvő előtt elhunyt. A kettős gyász megrendítette Tomorit, aki elhatározta, hogy egyházi pályára lép. Hogy eredeti, választott katonai hivatásától ne szakadjon el teljesen, a horvátországi végvárak védelmében fontos szerepet játszó várnai perjelséget szándékozott megszerezni, amely éppen üresedésben volt. A perjelséget nem ő, hanem II. Lajos egyik udvaronca kapta meg. Az ismételt kudarc végképp elkeserítette Tomorit és 1520 júliusában Illokon belépett a ferences rendbe. Újoncidejének letöltése után a rend esztergomi kolostorába került és ott élt visszavonultan. A 16. sz. eleji feudális anarchiába süllyedő országra halálos veszedelmet jelentett a mindjobban teret nyerő török birodalom. A fenyegetettségre Nándorfehérvár 1521. aug. 29-i eleste figyelmeztette az ország vezetőit. Az egymással viaskodó főnemesség nem volt hajlandó áldozatot vállalni az ország védelmére. Az ország védelmének összefogására, irányítására alkalmas hadvezér nem volt, az országgyűlés ellentmondásos határozatokat hozott (adókivetés, de a főnemességet mentesítette a bandériumállítás, a nemességet a nemesi felkelés kötelezettsége alól), amelyek nem hoztak eredményt. Az adók nem folytak be, zsoldossereget nem szerveztek. Ilyen körülmények között merült fel a gondolat, hogy Tomori Pálra bízzák az ország védelmének megszervezését. Tomori, szerzetesi fogadalmára hivatkozva, visszautasította a felkérést. Azután, kompromisszumos megoldásként, az üresedésben lévő kalocsai érseki székbe szándékoztak kinevezni (főpapként szervezhette volna egyházmegyéje és egyben az ország védelmét), de ő azt is visszautasította. II. Lajos király a pápától kért segítséget, hogy a pápa bírja rá Tomorit az érseki szék elfogadására. Végül, VI. Hadrian pápa 1523. febr. 4-én kalocsai érsekké nevezte ki Tomorit és kötelezte az érseki szék elfoglalására. Tomori engedett a pápai parancsnak. Közben, egyre fenyegetőbb hírek jöttek Törökországból, mely szerint a szultán hatalmas hadsereget szervez, hogy végső csapást mérjen Magyarországra. A hírek hallatán II. Lajos áprilisban országgyűlést hívott össze, ahol elhatározták egy zsoldos hadsereg felállítását és Tomorit kinevezték a Délvidék főkapitányává és a felállítandó zsoldos hadsereg fővezérévé. Tomori hozzálátott a zsoldos hadsereg szervezéséhez és az érseki katonaság felkészítéséhez, többek között folytatta a FVáradi Péter érsek által megkezdett várerősítési munkákat Kalocsán. Május végén már 10 ezres sereggel vonult a délvidékre. Csapatai, a délvidéki bandériumokkal kiegészülve, augusztus elején Nagyolaszi közelében három csatában megverte Ferhád ruméliai pasa, Bali nándorfehérvári bég seregeit és a segítségükre siető szávai török flottát. Szeptemberben hozzáfogott a két évvel korábban széthullott végvári rendszer és a dunai naszádos flotta újjászervezéséhez. A zsoldos hadsereg szervezéséhez megígért pénz egyre lassabban csordogált, hamarosan nem jutott pénz a sereg összetartására, noha Tomori az érseki jövedelmek (20-22 ezer forint évente) nagyobbik részét a védekezésre költötte. Ezért, két alkalommal, 1525 és 1526. január elején le is mondott a főkapitányi tisztéről (mindkét alkalommal, újabb ígéretek után, a helyén maradt). Április végén a török hadsereg elindult Isztambulból Magyarország ellen. A hír hallatára II. Lajos király a magyar hadsereg fővezérévé nevezte ki Tomori Pált. A lassan gyülekező királyi sereg július második felében indult a délvidéken tartózkodó Tomorihoz. A haditanácsban nem volt egyetértés. A többség a közeledő török hadsereggel való ütközet mellett volt. Tomori, aki ismerte a magyar hadsereg gyengeségét, tapasztalatlanságát, ellenezte az ütközetet. A parancsnoklás kérdése sem volt tisztázott. Névleg Tomori volt a fővezér, de a csapotok mozgását, a hadműveleteket egy bizottság irányította. A csatára 1526. augusztus 29-én Mohács mellett került sor. A 25 ezer fős magyar hadsereg, kezdeti sikerek után, megsemmisítő vereséget szenvedett a 75-80 ezres török hadaktól. Tomori Pál vitézül harcolva esett el a csatában, amely után levágott fejét a szultán diadaljelként körülhordatta. A csatában magyar részről elesett még 6 főpap, számos főúr, néhány ezer lovas és mintegy 10 ezer gyalogos katona. II. Lajos király menekülés közben a Csele patakba fulladt.

Kalocsán számos emlék őrzi Tomori Pál nevét. 1900. nov. 17-én a képviselőtestület a Szent János utca nevét Tomori Pál utcára változtatta. Ma is ezt a nevet viseli az utca, de az ötvenes évek elejétől 1956 őszéig a Rákosi Mátyás utca volt a neve. A Csajda fürdő nevét 1933. jún. 26-án Tomori fürdőre változtatták. 1945-ben kapta vissza eredeti nevét. Tomori Pál bronzszobrát, amelyet Füredi (Führer) Richárd szobrászművész készített, 1938. jún. 12-én avatta fel páter Zadravecz István a nagyszeminárium (ma a Tomori Pál Főiskola épülete) előtt. A szobrot a hetvenes évek közepén, a Művelődési Központ kialakításának idején (korábban a Művelődési Központ működött az épületben) áthelyezték a Tomori utcába, a Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskolával szemben lévő parkba, ahonnan 1998 nyarán helyezték vissza eredeti helyére. 2004 nyarán közgazdasági és pénzügyi ismereteket oktató főiskola alakult Kalocsán, az új főiskola Tomori nevét vette fel, és Tomori Pál Főiskola néven kezdte meg működését. A városi önkormányzat és a főiskola vezetésének közös elhatározása szerint a főiskola nem alapított saját főiskolai könyvtárt, hanem a fenntartó önkormányzat és a főiskola közös összefogással teszi alkalmassá a főiskolai könyvtári ellátás biztosítására a városi könyvtárt. A közös döntés nyomán a kalocsai önkormányzat az addig a Városi Közművelődési Intézmények, Könyvtár és Televízió tagintézményeként működő városi könyvtárt, 2006. március 1-i hatállyal, Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtár néven önálló könyvtárrá alakította és megbízta a főiskolai könyvtári ellátás megszervezésével.

Források:

Asbóth Miklós: Kalocsa történeti kronológiája. In: Asbóth Miklós, Romsics Imre: Kalocsa múltja és jelene. Kalocsa, 1998. 42-210. p. Fraknói Vilmos: Tomori Pál élete és levelei. Bp., 1881. (Klny. a Századok 1881. évfolyamából.) Kalocsa Város Önkormányzat 34/2006. öh. sz. határozata. Magyar életrajzi lexikon. 1-4. köt. Szerk. Kenyeres Ágnes. 2. köt. 2. kiad. Bp., 1982. Udvardy József: A kalocsai érsekek életrajza 1000-1526. Köln, 1991. Utcanév-kutatások. Összeáll. Asbóth Miklós. Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény.