Ugrás a tartalomra

Egy 9. és 10. évfolyamos diák szemével

Ez a „különleges” közösségi szolgálat nagyon jól kezdődött. A kollégisták egy része pénteken a hazautazás helyett úgy döntött, hogy itt marad. Kedvezményt is kaptunk, hiszen nem kellett korán kelni, így a munka napján frissen, kipihenve indulhattunk el. Első utunk a helyi Római Katolikus Plébániához vezetett, ahol összegyűltek a diákok.

A szervezők mindent elmondtak a különböző munkákkal kapcsolatban, majd minden osztály elindult az útjára. A fotósok (közöttük én is) külön-külön osztállyal mentek, hogy minden pillanatot megörökítsenek. Nagy sétát tettünk meg, míg az összes helyet bejártuk (szociális otthon; FONI; zsidó temető; Kiserdő-madárles; Napsugár Óvoda; Mini-Bölcsöde; Béke tér; útszéli keresztek; kígyósi templom; Tomori Pál Gimnázium és Kollégium; Kálvária; Plébánia udvara) .

Mindenki szorgosan dolgozott. Csupa vidám embereket láttam, akiket örömmel tölt el a segítségnyújtás. A kimerítő munka után alig vártuk az ebédidőt.:) Amikor a finom ebéddel végeztünk, a csapatok új helyszíneket kaptak. Ismételten elindultunk. A fotósok folyamatosan lesték azokat a pillanatokat, amikor a szorgoskodó diákok jó ügyben tesznek a közösségért. Lelkesen csiszoltuk, majd festettük a Gimnázium kerítését is. A kollégium környékén a levél gereblyézése sem maradhatott el. Kezdett este lenni, mire befejeztük.

Az utolsó út újra a Plébániához vezetett, ahol diáktársaimmal együtt ajándékban részesültünk. Feledhetetlen jókedv, és egyben fáradtság kísérte végig a napot. Megérte!

Szöllősy Lili
9/B

Nos nem is tudom, hogy hol kezdjem…

Ez a kezdeményezés egy csapatokat összekovácsoló, bizonyos pillanatokban vidám hangulatú, munkának nem nevezhető 8 óra volt, amihez bárki csatlakozhatott. Igen sok  feladatkör várt bennünket szerte a városban, mint például a Napsugár Óvoda udvarának helyrehozása, Gimnáziumunk kerítésének felújítása, valamint a szomszédos Kiserdő rendbetétele, Kiskunmajsa kegyelet helyeinek kitakarítása.

Öröm volt látni, hogy több mint 100 ember összefogott, hogy fizikai erejüket a város és a közösség szolgálatába állítsák. Én,  a gimnáziumunk kerítésének festésén dolgozó diák, bátran állíthatom, hogy senkinek sem esett nehezére ezt a pár órát a szabadidejéből feláldozni, és a “bajtársaival” vidáman, nevetgélve végezni  a rá kiszabott feladatot.
Remélem minél hamarabb adódik újabb lehetőség, és biztatok mindenkit, hogy tartson velem.

Nagysolymosi Géza
10.B

Az eseményről készült további képeket itt tekintheti meg!